2011. január 31., hétfő

ma.




úton.

nem is történt ma semmi különös és bárhogy próbálok rájönni a mai napi hangulatom eredetére nem találok megoldást rá. csak úgy van.
de hazafele a buszon jóvolt. vagány volt, ahogy minden elsuhan mellettem és én a fülembe a fülhallgatóval zenét hallgatok és meredek a messzeségbe. először csak a házak, majd a fények, majd az út. minden elsuhant. nem akartam leszállni a buszról. álmos voltam. de képes lettem volna órákig nézni, ahogy fut alattam az út.

A falevél.

" Aminek meg kell történnie az megtörténik, s az életben minden perc ajándék, amit elfogadunk és ismerünk."

" Megértette, ahogy a jövő képeit nézte, hogy a szerelem az nem egy olyan dolog, amihez ragaszkodni kell, hanem olyan, amit átélni kell és felismerni, hogy a benn rejlő szabadság teszi széppé és pótolhatatlanná."

" Felismerte, hogy a szerelem az elengedésből áll még akkor is tudni kell elengedni, ha az, akit szeret a halálba indul."

2011. január 29., szombat





gondolattöredékek.

olyanannyira melankólikus hangulatban vagyok...
annyi minden megfordult a fejemben.
nem is igazán tudom, hogy mit is írjak.
okoskodjak vagy ne.
de nem akarok okoskodni.
nekem is van egy életfilozófiám, amin nem tudom mennyit fogok még alakítani, de számomra így is tökéletesen megfelel. csak az érthetetlen számomra, hogy ha én tiszteletben tartom más életfilozófiáját, más miért nem képes ezt tenni.
nem mászok én bele senki életébe és nem mondom meg neki, hogy mit csináljon. éljen ahogy akar. én is ezt teszem és boldog vagyok.
hibázok és vannak sikereim. wáo. kinek nem. és így vagányEZ. :)

azon gondolkoztam, hogy milyen vagány ez a zene összeállítás. és milyen vagány. elképzeltem, hogy autót vezetek. és... a legjobb benne az, hogy a zenéhez teret is választok a fantáziámból... most épp a sivatagban tép bele a szél a hajamba és suhanok a tükörsima úton, ami itt nálunk no există.

de mostmár legalább tudom azt is, hogy fölösleges annyit agyalnom valamin. többet érek vele ha megélem. és fantasztikus, mikor megélem. mikor meg merem élni!

2011. január 28., péntek

2011. január 26., szerda

;;)

Azt hiszem nagy előrelépés volt ez az életemben. Elkezdtem kivitelezni valamit, ami eddig nem sikerült, de most, hogy a gátat nem leontani, hanem átlépni akartam és tényleg akartam nem a negatívum vezérelt. sikerült.
remélem sokáig élvezhetem a gyümölcsét... :)

!?

- Ne piszögj!
- De piszögök!?
- Ne piszögj!
- De piszögök!
- Miért piszögsz?
- Nem tudoooom...

2011. január 23., vasárnap

endorfin.

kezdi a szivemet EGY érzés belepni. egy folytonos. és szeretném, hogy állandó is legyen. nemakarom, hogy elmúljon. kezd egyre fontosabb lenni számomra.
olyan... elbórítós érzés. :)

írtó jól sikerült a pénteki elegadásunk! ooolyanannyira büszke vagyok rájuk!
annál jobb érzés nincs, mikor ott izgulsz a színfalak mögött és várod a reakciójukat. és hallod, hogy úgy kacagnak, hogy borulnak le a székről. irtójóóó!! komondhatatlanul. nem ragozom, mert egyszosenincsrá. :D

2011. január 20., csütörtök

részlet az egomnak c. messengerrészletből+ mások.

.ooo.: :x magadra is légy az, mert nagyrésztte hoztad össze
.ooo.: csak így tovább :-bd
Doró": most nem tudok furodni az én dicsőségemben, mert nem érzem annak. :)
.ooo.: :-bd majd később fogsz, amikor már túl leszünk ezen



kimondhatatlanul örülök az egésznek. nem ennek itt fent, hanem amit összehoztak ezek a jóemberek holnap estére. annyira büszke vagyok rájuk, hogy el nem tudom mondani.
most már tényleg látom, hogy megy és akarják és odafigyelnek és vicces és szeretik csinálni és minden pöpec.
woaaa. ha lenne szó arra, amit érzek.... :)
boldogság. öröm. büszkeség. szivemmegtelt mindennel. ezerszeres ötvözete. és nagyon óriási energiabomba ez annak ellenére, hogy milyen fáradt vagyok. nem mondom, hogy alig állok a lábamon. nincs okom panaszkodni bírom még! egyszerúen csak nem vagyok hozzászokva.
ühm. még egy párbeszéd, ami furcsa, de jól esett.:
- Lassan úgy kell köszönjek neked, hogy lelkem.
- Mert?
- Hát mert lassan csak az jár haza.

2011. január 17., hétfő

és tényleg...

Sikerült megtaláljam az okát a fájdalmamnak és apukám szájából hallottam rá a megfelelő szót: maximalizmus.

2011. január 16., vasárnap

"Sok hűhó semmiért" c. darab.

" Nos... szavamra... a magasztos bókra
alacsony, a ragyogó bókra sötét, a hatalmas
bókra kicsike. Annyit azért meg kell adni, hogy
ha másmilyen volna, mint amilyen, egy csöppet
se volna tetszetős, de mivel olyan, amilyen:
úgy tetszik, nem tetszik."

" Nem kosarazhatlak ki. De a napvilágra
mondom: csak a heves unszolásnak engedek!
Életmentés ez: megsúgták nekem, hogy már
dögrováson vagy."

2011. január 15., szombat

megemlékezés végett.

Olyan, mintha az utolsó pár napon csak így huss- végig szaladtam volna. és mégis annyi minden történik. és én mégis pozitívként élem meg az egészet. és ez fasza, mert már hiányzott!
főleg a tegnapi színi. végre voltak emberek, akik elmondták tényleg a véleményüket és nem csak a pozitívumaimmal bombáztak. jójójójó. :)
viszont nem gondoltam volna hogy mások úgy látnak, hogy amikor kell nem tudok komoly lenni. én úgy érzem, hogy tudok. de jó tudni. megjegyeztem!

aztán itt ez a lány... furcsa. csak négy hete nem láttam azt hiszem, de péntek este olyan volt, mintha nem is vele beszélnék... kezd megállni a talpán. eltűnt belőle az az ártatlanság. ás úgy érzem, hogy túlságosan is tapasztalt lett és okos. kiokosították. olyan, mintha kicsit elveszett volna úgy a minden között.

ás örülök, hogy van két iiiiiilyen jó barátnőm, akik megértenek engem és elviselnek.. :P úgy érzem, hogy ha van ember,akihez én kötődök akkor ők ketten azok.

ás örültem, hogy végre bulizhattam egyet. hiányzott már. és olyan spontán volt az egész. és viccesek voltak az emberek. és kedves volt a taxis bácsi. és jól esett a dicséret a tükörtojásokért. és ők is viccesek voltak. :P túrósborogatásostól. :P

és végül- azt hiszem immáron utolsó sorban- azt is el kell mondanom, hogy irtóra szerencsés vagyok, hogy ilyen szüleim vannak. nem tudom igazából milyennek kell lennie egy ideális szülőnek- kinek mi az ideális- de szerintem ők az álomszülők. és ide bőven belefér az, hogy néha nem úgy gondolkoznak mint én és ezért bennem düh alakul ki. de aztán el is száll. :D

most más nem jut eszembe... ?)

2011. január 13., csütörtök

2011. január 12., szerda

SzervezÜnk.

Tényleg ennyire komolyan venném a dolgokat?

De megnézném azt, hogy ha megengedném a gyeplőszárat és nem törődnék a dolgokkal mi lenne az egészből. Cigizésen kívül történne valami.

Az a baj, hogy az én türelmem is véges. És ha így folytatódik oda hamar elérünk. És nincs már sok idő hátra.

Szar ez az egész így. Nekem nagyon szar.

Úgy érzem, mintha nekem lenne csak fontos az egész s a többi szarna rá. Ha odajött és AKARJA csinálni- mert ő vállalta- akkor legyen ott. Lelkestől.

Lehet, hogy minden évben így ment ez.

De minden évben elszenvedte ezt így valaki?

Pfff....

2011. január 10., hétfő

séta.

Csuklyával a fejeden, fülhallgatóval a füledben baktatsz haza. a csizmád sarka néha beleakad az aszfaltba. a fáradtságra fogod, de különösebben nem érdekel. más sem igazán érdekel. senki. kizártad a külvilágot- behúztad a csuklyádat- ezért hallgatsz zenét. fejed meg van telve a napi teendőkkel és csak egy jó meleg tusra vágysz. vagy nem is érsz el a vágyakozásig? túlságosan lefoglal az, amiről a buszon beszélgettél az osztálytársaddal? de tényleg bonyolult az egész dolog. nem értheted még ha ezt is állítod. ezért kell erős maradj és küzdj, nem mint egy oroszlán. legyenek céljaid és legyen erőd újra és újra harcba menni és ha elestél felállni. fájnia is kell. a kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel a fájdalommal...

versrészlet.

Ne nézz rám, süsd le szemed- elégeti a lelkemet.

2011. január 9., vasárnap

van olyan?

* Van olyan film, amiben nincsen szerelmi szál?
* Van olyan ember, aki sosem lesz szerelmes?
* Van olyan, aki mindig boldog?
* Van olyan, aki sosem kérdez?
* Van olyan, aki mindennel meg van elégedve?
* Van olyan, aki nem vágyakozik az elérhetetlen felé?
* Van olyan, aki nem irigy?
* Van olyan, aki tud csak a szép pillanatokból építkezni?
* Van olyan, aki sosem téved?
* Van olyan, aki meg van elégedve önmagával?
* Van olyan, aki hidegvérrel túl tud lépni a fájdalmán?
* Van olyan, akinek nem szúr szemet az emberi gyarlóság?
* Van olyan, aki nem pletykál?
* Van olyan, aki mindig azt teszi, amit szeretne?
* Van olyan, aki sosem sajnálja magát?
* Van olyan, aki sosem sír?
* Van olyan, aki nem ítél el senkit?
* Van olyan, aki mindig bátor?
* Van olyan, aki képes mindenkit szeretni?
* Van olyan, akinek mindig összejön minden?
* Van olyan, akit soha nem foglalkoztat semmi?

2011. január 7., péntek

Haláltusa.

Ha az ösztönnek teret adok fájdalom veszi át a helyét.
Ha a fájdalomnak is teret adok belep.
Ha felajánlom a fájdalmamat könnyebb.
De most valahogy nem akarom ezt tenni.
Félek hogy elmúlik a másik érzés. (?!)


Ha a belső hangra hallgattam volna elnyomhattam volna az ösztönt.

2011. január 5., szerda

Átérzed.

És az izmaid megfeszülnek. Észre sem veszed és máris a hatása alatt vagy.


2011. január 2., vasárnap

átlépés.

nem tudom már milyen a szilveszteri hangulat. a kicsikori emlékeimtől kellene tán elvonatkoztassam?
nem tudom miért is kellene olyan nagy dobra verni. nem is átestem. átsiklottam EGY másik évbe. észrevétlenül.
örültem a bandának, akikkel az utolsó napokban együtt lehettem.
a helynek is, mert szép volt. nem épp festői, de hangulatos. -az más, hogy mi lett a legkörnyékebből-
ami furcsa volt, hogy nem indult a dolog feszülten. :) és ez qva jól esett nekem. úgy... végre azt éreztem, hogy VELÜK vagyok és ők is velem. tényleg.
jól esett, hogy csak kint cigiztek egy idő után tekintettel rám- egyetlenre- aki nem cigizett. vagyis egyetlenre, akit zavart. :D
hmmm. és azok a beszélgetések... a "korosbóla" a " ne kacagjatok naaaa" és a hasonlók... fasza, ahogy megrohamoznak emlékek. képek. pillanatok. sokvan. :P
s akkor komoly téma. forró szék. szeretlek. csapd le csacsi. römi. tűz. beszélgetés. beszélgetés. beszélgetés. kacagás. lefáradás. "aludnék bazdmeg ha csendbe lennél". bizsergés. erősödő pulzusszám.
szeretem őket! :)