Hó. Bucsin. Snowboard. Napfény.

hiány.

elvarázsol.

Sun.

csak egy pillanatra bóbiskoltam el. esküszöm, csak egy egészen ici-picit. egy pindurit. oly lágyan simogatott a napfény...
először a füzet fölött simogatta meg a bőröm. elvarázsolt.
aztán az arcomat kezdte el csiklandozni.
letettem a fejemet az ágy puha takarójára és éreztem, figyeltem minden rezdülését.
elvitt. átsuhant velem egy másik világba.
gyönyörű világ volt. óriási virágokkal. lágy szellő simogatással. zöld fákkal. kíváncsi, játékos fűszálacskákkal. kacagással. csilingeléssel. szépzenével. vele...
aztán más is csilingelt, és ez már kevésbé volt kellemes. kulcscsengés. egy ifjú kicsi lány kezében. nem volt rossz érzés a visszatérés a világból. ugyanabba a csodába ébredtem.


és már le is ment a nap...
majd holnap!

Hazugság?(!)

Egy fél órát az életedből... életetekből. de azt hiszem többet nem kérem. úgysem látom már értelmét. fölösleges. akármit mondok úgyis leszarja. és ez fáj.


"saját búját sose mondja, merthogy neki nincsen gondja."

várom már azt a hét szünetet. nekem szünet lesz. végre lesz időm valamire. nem kell rohangásszak. minden reggel fáradtan keljek. szünet.
és.. most tényleg érzem azt, amit mindig mondanak, hogy egyszer tényleg belefárad az ember abba, ha ennyi mindent csinál. egyszer összegyűlik. nekem most összegyűlt, de nem fáradtam bele.

15-31.

messzemenőleg a legjobb gólarány! :)

Volt már rosszabb is.

Néha jó lenne beülni egy ilyen szép szobába. hangulatfény, tea meg minden. olyan megnyugtató... és lehet aludni... aludni...

szeretnék elfordulni tőle. és vissza sem nézni. többet nem látni. pedig még egy és fél év- úgy látszik ez a sorsom, hogy veszekedjek vele és összemérjük makacsságunkat.

ez a hét is hihetetlen volt. lassan én is már csak az ablakba kapaszkodhatNÉK. lehet hogy összerogyok a hét végére és az ablak aljáról is szemlélhetem a világot. lehet, hogy ez a hűlés fog legyűrni. de kibírom szerintem, volt már rosszabb is.

Du-te!

Titátá.

A tötöt tete tat tát at etet tetet töttet! Tőtet a tatátúttat!?
out.
Tuta to tott at at etőatát. :O Attit tatattam!
Att titet, tot et tott at at etőatát, atit ettit a tettöttet tatattam.

Ét tott et tat, ati it tetétt. oooootat tittet tott.
Éttetet tettétti!

By Talmud.

Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?

szín.

Vágy. ÚT.

De tényleg, ha a világon csak jó emberek vannak, akkor miért bántjuk egymást?
Zsinórba három filmet néztem.
Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy értéklejem át az életemet?
Minek? csak elgondolkodtam végül dolgokon, emlékeken. és rájöttem, hogy nincs amiért átértékeljem. vannak/voltak dolgok amiket jól csinálok/csináltam és vannak, amiket elrontottam. volt amikor megbántottam embereket, mert az egóm előbbre való volt mások tiszteleténél. de ezt legtöbbször sikerült helyrehoznom. nem feltétlenül sebek nélkül. voltak célok amiket sikerült elérnem és még most is van, amit sikerült megvalósítanom, ezért bátran szegem fel a fejem és megyek előre, mert tudom, hogy sikerülni fog, csak akarnom kell és ki kell tartanom. aztán elmosolyodok...

Persze azt nem tudom, hogy mi lesz. de nem is érdekel.- jó na csak kicsit- de így érdekes az élet és így lehet csak élvezni. és ezért fasza.

és az az újságírós film, meg amit nekem MONDOTT. most nagyon úgy érzem, hogy nem abba csöppentem bele, amibe szerettem volna... aztán rájöttem, hogy én nem ok-nyomozó szeretnék lenni. de akkor... én nem akarok senkit megbántani. de van bátorságom az igazságért szembeszállni. ha ő merte bántani az embereket és majd merni fogom őt. és azt is hátraszegett fejjel fogom megtenni és változatlanul komoly arccal.

és velünk mi lesz? tegnap megijesztett az a beszélgetés kicsit.
De én változatlanul megbízom benne és egyetlenegy dolgot vagy tettet vagy akármit, még egy tekintetet sem érzek hazugságnak. de hülyeség akár az is, hogy ezek felvetődtek bennem, igaz, hogy osztálytársa. de még szerencse, hogy velem nem úgy viselkedik mint a haverjaival. nemértem. az igazság az, hogy kicsit összezavart.
Azt viszont tudom, hogy nagyon hiányzik... és rosszul esett ma is és tegnap is, hogy feljöttem messengerre és nem volt sehol...
MIVANVELEM? :O

És ez a jövő hónapi út. komolyan nagyon várom. legyek végre távol kicsit ettől a sok mindentől. érezzem a nap melegét. persze, nagyon sok minden lesz, ami hiányzik. de aki fog, azt a két kezemen meg tudom számolni. egy hét persze nem a világ vége. de szükségem van rá. nagyon! ki kell ürülnöm. fel kell töltődnöm és ez lesz a megfelelő hely. a megfelelő emberekkel. és maga a tudat , hogy utazhatok, isteni!

MI ez?

MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz? MiEz?

Özön.

Igen. Elérhetetlenem. Meg "dreaming". Meg nagyot alkotás. Meg visszakiáltás. Meg mosolyok. Meg finom célzások. Meg telibe találás. Meg a szociális érzékenység. Meg a hideg. Meg a mozgás. Meg a reggeli napsütés. A későnkelés. A makroökonómiai összefüggések. Aztán egy tanár. Meg az "önfeláldozás". pfff. ki részéről is? mit is szeretne? kit akar szöktetni, mikor is?- már lassan könyörgő a hangnem.
Meg a ragaszkodás. Meg hogy nincs mit kezdj az érzéseiddel. - Az érzéseimmel?!
Akkor most ez mi is? felfoghatomTATLAN.
vágyakozáááás.

ECDL.
hideg.
busz.
melegG.
házik. pfuuuu.
és egy kapucnis felső! :x

hozzátartozik a naphoz.

Forogsz.

Az az igazság, hogy ma ritka jó napom volt. hihetetlen, hogy az apró kis dolgokból, mekkora mennyiség össze tud gyűlni...
ma megint kacagtam egy olyan könnypréselőset, mint egyszer rég..
az a gyerek... ha ránézek röhögőgörcsöt kapok!
aztán meg a szünetek. hih. :)
meg az edzés. a sétálásoktól eltekintve ritka jól éreztem magam. ma nem mérgesítettek fel...
a színi is jó volt. de az mindig nagyon jó.
egészségügyi problémáktól eltekintve...
aztán az a telefon. és megint egy lehetőség. a látogatás a szerkesztőségen. az egész olyan wáhh.
forogsz- forogsz- forogsz-forogsz- forogsz- élvezed- forogsz- forogsz- forogsz- forogsz- forogsz- kacagsz- forogsz- forogsz- forogsz- forogsz- forogsz- elesel- minden forog- minden forog- nem bírod abbahagyni a nevetést.

Kétszer dudáltam.

átlagos.

hangulaTT.

Tényleg elindultam volna az utamon?

"de en igy szeretlek egyre ugyesebb vagy, s tanulsz az eletrol, s fejlődtél már sokat s mar rajta vagy az uton amit be kell jarni"

bár. én is úgy érzem, hogy haladok. de a többi ködös. néha elfog a félelem. néha elönt a magabiztosság. de törtetek tovább előre!

Jihuuu.

Ha a világ hirtelen kitárul előtted.

De abban biztos vagyok, hogy nekem vannak a legnagyszerűbb barátaim. vagányabb szülinapot el sem képzelhettem volna! :)

"Ne nyúlj hozzám. érinthetetlen. érinthetetlen. mint minden más ebben a történetben.

:I

A szürke úton csak állt várakozón.
Egy könnycsepp gördült az arcán csillogón.
Bánat szép szemére hullt.
Még egyszer szóltam, ha nem jön!?
Vártam egy percet...és mérgelődtem, tán süket?!
Nem kértem többször.


MEGVÍGASZTALOM.

még+

+18

Semmi különöset nem vártam ettől a naptól. azt sem mondhatom el, hogy különösebben vártam volna. furcsa, hogy mindenki meg van indulva, hogy "juuj, 18, milyen nagykorúnak lenni?"
hát mit tudom én!? ( /:) )
szerintem a nagykorúságot nem EZ a szám fogja eldönteni. kinek milyen az élete. mennyit tapasztal. hogyan fogod fel a dolgokat. hogy állsz hozzájuk. akkor nagykorú vagyok? - hogyne, de a gyermek bennem is él és tombol!

sosem szerettem a nagy felhajtásokat ezzel kapcsolatban. ezzel ellentétbe már az éjjel ezzel kezdődött. a télitúrán meglepetés. yess. de jó volt. az a sok kicsi. és ahogy énekeltek... aztán mindenkitől kaptam puszit. :) kb 20 puszi. hmmm. :) és az a kép. nem is kép. nem tudom mi az de ők CSINÁLTÁK és olyan szép! :)

aztán reggel az asztalon a szüleim ajándéka. azt hiszem. vagyis mostmár tudom. én is érzem. hogy milyen az mikor a szeretteid nincsenek melletted. én nem szoktam meghatódni. de ma kétszer is megtörtént velem.

meg aztán, hogy még meg is lepjen valaki. ez eszméletlen. köszönöm Zsombi. azt hiszem életem legszebb ajándéka volt!

boldogság-pironkodás-boldogság-várakozás-meglepettség-meghatódottság-fájdalom-sírógörcs-sírógörcs-sok meglepettség-1percre utáltam magam-még talán 3-ra is-bocsánatot akarok kérni tőlük-óriási meglepetés-aztán ki tudja még mit hoz az este...

valami most kezdődik el.

hosszú idő óta először teljesen másképp élem meg. és most először végtelen soknak tűnik három nap.