2012. december 18., kedd

nincsenek alapigazságok. 
mindegyikünk meggyártja a maga igazságát és hiszi, hogy az valóban igaz. 
az igazság az, hogy alap, hogy nincs igazság. 




2012. december 17., hétfő

Szerelem


Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Fodor Ákos

2012. november 28., szerda

a kislány,
akivel madarat lehetett volna fogatni
egyszer csak toronyba (k)öltözött
és nem volt öröme
többé.

2012. november 2., péntek

a nők a gyarlók => a férfiak az áldozatok.

van benne realitás. kérdés, hogy mire élezzük ki. vagy csak a mi génjeinkbe lenne valami rosszul belekódolva? vagy csak védekezünk a csalódásokkal szemben? vagy csak keressük a legjobbat?- itt a hiba. itt lép színre az önző. 
"ou, te csak játszol velem..."

végkövetkeztetés persze nincsen, ahogy abszolút igazság sincs.

2012. október 31., szerda

Dsida. Zúg az őszi szél.


Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.
Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.
Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

2012. október 23., kedd

2012. október 20., szombat

őszinteség felém-feléd és bizonyosság (adás-vevés) ez a hosszú kapcsolat titka.

2012. szeptember 26., szerda

kitart ó...
kitartó?
ki tart?! ó.
kitart!!! ó...

a kérdés, hogy akarod-e.

2012. július 3., kedd

2012. június 12., kedd

SOMETHING CHILDISH BUT VERY NATURAL. By Katherine Mansfield

(...)Henry was a great fellow for books. He did not read many nor did he possess above halftime and at any odd time in London; the quantity with which he was on nodding terms was amazing. By his clean neat handling of them and by his nice choice of phrase when discussing them with one or another bookseller you would have thought that he had taken his pap with a tome propped before his nurse's bosom. But you would have been quite wrong. That was only Henry's way with everything he touched or said. That afternoon it was an anthology of English poetry, and he turned over the pages until  a title struck his eye: 

Something Childish but very Natural


Had I but two little wings,
And were a little feathery bird,
To you I'd fly, my dear,
But thoughts like these are idle things,
And I stay here.

But in my sleep to you I fly,
I'm always with you in my sleep,
The world is all one's own,
But then one wakes and where am I?
All, all alone.

Sleep stays not though a monarch bids,
So I love to wake at break of day,
For though my sleep be gone, 
Yet while' tis dark one shuts one's lids,
And so, dreams on.
(...)



igazából saját magamtól félek.
még akarom védeni magam tőle.
és őt is.

2012. május 22., kedd

semmiért egészen.


Szabó Lőrinc
Semmiért egészen


Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

2012. május 3., csütörtök

Barbitól.

"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."
Félsz tőlem, mert beléd ívódtam. 
a szád: a szám, kezed: kezem-
és érzed, percről percre jobban:
benned, ha sírsz, én könnyezem. 

Ó, hasztalan dobbant a lábad, 
s hiába morcolod szemed-
eszed úgyis hiába lázad:
örökre megsebeztelek.

-Végh György-


2012. április 26., csütörtök

        " Ki feszül föl a szivárványra? (...)
 Ki becéz falban megeredt
 hajakat, verőereket? (...)
 s ki viszi át fogában tartva 
 a Szerelmet a túlsó partra?"
               (Nagy László)

2012. április 21., szombat

teljesen betölt. mégis marad hely mindennek.
furcsa érzés...
bizsergető.
jól eső.

igazából meg sem akarom fogalmazni.
jó és kész.

2012. április 16., hétfő

2012. március 25., vasárnap

A szerelem nem törődik az áldozatokkal. Azzal sem törődik, hogy mi illik... mi nem... a szokásokkal sem törődik... a társadalmi szokásokkal (...). A szerelem még magával a szerelemmel se törődik! Azt akarja, amit akar, és pont!

2012. március 10., szombat

a 10 éves húgom levele.

Bajkó Hanna:
A vak szerelem
Címzett:
Török Róbert

Amikor kezdtem az iskolát abban a pillanatban beleszerettem, de nem tudtam vajon ő szeret engem. Elmentünk 3-om napra az osztályal erdeiiskolába: Borszékra. Nem tudom ott vagy Szovátán vallotta volna be hogy szeret, de én igen, még most is, de hiába mert csak vak vagyok mert nem is szeret engem így lett a szerelmem vak. 

2012. március 2., péntek

2012. február 25., szombat

végig megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ő az, aki nem bír túllépni. közben meg én vagyok az, aki nem tudom elengedni. 




2012. február 11., szombat

01,31,
"arra vágytam most, hogy ne csak rúgjam a labdát, hanem kívülről is nézzem vágyakozva."{Ottlik Géza. Iskola a határon.}
egy hete. 
én sem akartam senkit keresni a helyére... de aztán jött (név nem meghatározott) és már nem is érdekelt, hogy hol volt az a hely. nem volt kit pótoljon.
A. mondta.  
csak a magányos emberek írnak. ( de a státus változik ha valaminek véget szakítasz? )
tegnap. este. 
igen, vannak nagy kibékülések. de amíg a makacsság nagyobb az akaratnál nincs miről beszélgetni.
ma. hajnalban. 
a kényszerű-őszinte kézmozdulatok burkolta áhított vágy.
ma. 18:41.
"Tudom, hogy vége lesz
Tudom, hogy vége van
Már akkor vége volt
Amikor beláttam, hogy:
Igazad volt, igazad van
Na ezt izzadtam ki magamból
Itt van, látod itt van
Nehéz volt, de most már könnyű
Szar lesz, de az is gyönyörű,
Ahogy elmész, nyugodtan menjél."(Kiscsillag)

2012. február 4., szombat

elegem van a romantikus filmekből.
mindig eszembe juttatják azt, amit ennél jobban már nem cseszhetek el.
és azt, hogy lefulladt az autóm ennél a pontnál és az aksi annyira lemerült, hogy innen egy jó ideig nem mozdulok. 
a lükverc nem megy... és a szívem majd meghasad minden áldott nap látni, hogy a többi autó hogyan szárnyal. különösen egy autó, akinek a sofőrje búskomor lett mióta megkarcolta az én autómat.
de mi után meghúzattam az autómat úgy döntött, hogy a márka nem passzol.
azóta a száguldozás is abba maradt a porscheval.

2012. február 2., csütörtök

"de aztán ennyiben maradtunk: a mosolygás soha-félbe-nem- hagyott kezdőpillanatánál."

2012. január 24., kedd

nem értem miért kell mindent túldramatizálni.
és miért csinál mindenki szappanoperát az életéből.
túl-zás.sss.

2012. január 20., péntek