nincs mesebeli út három választási lehetőséggel- legalábbis én még nem értem el az utam során odáig-, de körös körül zöld fűszőnyeg borít be mindent, a leggyönyörűbb fák sorjáznak az út mentén, de nem tudok lelépni a poros útról. Nem találtam még meg a burkon a rést és kezdem azt érezni, hogy nem is akarom. Valahogy belevesztem a semmiségbe, előre nézek és visz a lábam. keresem önmagam és feladtam valamit. Még nem tudom mi az. Változtatni akarok, de az érzés nem jön a felszínre, csak pusmog valahol mélyen.
"Vár reám sok sűrű erdő, vár reám a zöld határ".  Beleborzongok a csendbe, és értékelem minden egyes percét, amit vele tölthetek. Ő az egyetlen segítségem, ő a tisztítótüzem.

Alszik a hóban a hegy, a völgy;hallgat az erdő,hallgat a föld.
Mikor legutóbb jártam itt,nyár nyitogatta pipacsait,
a nyár nyitogatta,temette az ősz;és volt, aki vesztett,és nincs, aki győz.Lombnak, virágnak nyoma sehol,fekete csontváza fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is,az a törékeny tündéri dísz,
mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.
Alszik a hóban a hegy, a völgy,hallgat az erdő,hallgat a föld.
Egyszerre mégis rezzen a táj:hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala,vígan, szaporán,mint éles fuvola.
Az a fuvolása Nyitnikék!Már kezdi is újra az énekét:
kék füttyre mindig'kvart' lefelé:nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,szívnek és tavasznak nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,de - nyitni kék!Fütyülöm én is énekét.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék!Fütyül és elszáll a Nyitnikék.
Nyitni kék! –fütyülök utána s nézek az eltűnőmadárra.
Nyitni kék, fütyülöm,nyitni kék,hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár,aki sírja, de bírja,ami fáj,
akinek tele rosszabb,mint az enyém,és aki mégis csupa remény.
Nyitni kék, indulok,nyitni kék,fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy,tudom, mire gondola néma föld.
Ő volt a szája,a Nyitnikék,elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét,kinyitotta a föld örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,nyitni kék –Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

(Szabó Lőrinc)