2014. január 19., vasárnap

so...

"Szóval vannak benned férfi hajlamok.
Vagy a férfiakban vannak Dorós hajlamok?"

my lovely room-mate

2014. január 10., péntek

filmek,könyvek.
én így élem ki a bennem élő utazót,életekbe utazok.
boldog új évet :)

2013. október 30., szerda

A new repassage. A new chance.
A new machine- a second love.
I have everything I can. 


So... I think, I'm happy for it.

So... I'm stalwart and... wait-and-see. :) 




2013. október 11., péntek

2013. október 6., vasárnap

Némelyik embertársunkat könyv alakban kéne tartani, hogy időnként átlapozhassuk bizonyos fejezeteit.

Tökéletlen vagyok! Nem követem a divatot! A divat se kövessen engem! Nem kellenek a selyemcukor idillek! Igazi nőt akarok!


Vavyan Fable

2013. október 5., szombat

m.m.k.

Magyar mozit Kolozsvárott? Tök jó! Magával ragadott a filmes moziélmény-vagy mozis filmélmény. Kedves volt a lelkemnek, egy csendes zug a város szívében, ahol egyedül lehetek az élménnyel.
http://www.filmtettfeszt.ro/

<3 másutt jár ez után, ha kijövök és megcsap a hideg dér. vajon ő mit érez; mit gondol; hol jár; nagyon fáradt;pihen-e eleget; hibáztam; jól csináltam; túl óvatos vagyok-ezzel rombolok?; vagy ne igyekezzek megelőzni semmit...; féltsem; ne féltsem; bírja; nem bírja; fog panaszkodni; nem fog panaszkodni; bántja valami; teljesen jól van-kábulat.


2013. október 2., szerda

-a törvény-

Ma este valami fontosat kell megtanulnod, Cornelius. Senki sem lehet mesterré, amíg meg nem értette a dolgok igazi természetét, a törvényt, hogy mindenkihez csak a saját módján lehet hozzáférni és csakis befogadóképpességének mértékéig. Ahol nincs hely, oda hiába akarod beerőszakolni a világ legnagyobb, legboldogítóbb kincseit. 

Vörös oroszlán- Szepes Mária

2013. szeptember 18., szerda

"Meg különben is, mi a rossebet jelent, hogy a tragédia ne ismétlődjön meg? Hogy a francba tudna meghalni valaki kétszer?"

Az amerikai fiú- Csepregi János

2013. augusztus 29., csütörtök

nincs mesebeli út három választási lehetőséggel- legalábbis én még nem értem el az utam során odáig-, de körös körül zöld fűszőnyeg borít be mindent, a leggyönyörűbb fák sorjáznak az út mentén, de nem tudok lelépni a poros útról. Nem találtam még meg a burkon a rést és kezdem azt érezni, hogy nem is akarom. Valahogy belevesztem a semmiségbe, előre nézek és visz a lábam. keresem önmagam és feladtam valamit. Még nem tudom mi az. Változtatni akarok, de az érzés nem jön a felszínre, csak pusmog valahol mélyen.
"Vár reám sok sűrű erdő, vár reám a zöld határ".  Beleborzongok a csendbe, és értékelem minden egyes percét, amit vele tölthetek. Ő az egyetlen segítségem, ő a tisztítótüzem.




Alszik a hóban a hegy, a völgy;hallgat az erdő,hallgat a föld.
Mikor legutóbb jártam itt,nyár nyitogatta pipacsait,
a nyár nyitogatta,temette az ősz;és volt, aki vesztett,és nincs, aki győz.Lombnak, virágnak nyoma sehol,fekete csontváza fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is,az a törékeny tündéri dísz,
mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.
Alszik a hóban a hegy, a völgy,hallgat az erdő,hallgat a föld.
Egyszerre mégis rezzen a táj:hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala,vígan, szaporán,mint éles fuvola.
Az a fuvolása Nyitnikék!Már kezdi is újra az énekét:
kék füttyre mindig'kvart' lefelé:nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,szívnek és tavasznak nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,de - nyitni kék!Fütyülöm én is énekét.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék!Fütyül és elszáll a Nyitnikék.
Nyitni kék! –fütyülök utána s nézek az eltűnőmadárra.
Nyitni kék, fütyülöm,nyitni kék,hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár,aki sírja, de bírja,ami fáj,
akinek tele rosszabb,mint az enyém,és aki mégis csupa remény.
Nyitni kék, indulok,nyitni kék,fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy,tudom, mire gondola néma föld.
Ő volt a szája,a Nyitnikék,elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét,kinyitotta a föld örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,nyitni kék –Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
(Szabó Lőrinc)