2012. június 12., kedd

SOMETHING CHILDISH BUT VERY NATURAL. By Katherine Mansfield

(...)Henry was a great fellow for books. He did not read many nor did he possess above halftime and at any odd time in London; the quantity with which he was on nodding terms was amazing. By his clean neat handling of them and by his nice choice of phrase when discussing them with one or another bookseller you would have thought that he had taken his pap with a tome propped before his nurse's bosom. But you would have been quite wrong. That was only Henry's way with everything he touched or said. That afternoon it was an anthology of English poetry, and he turned over the pages until  a title struck his eye: 

Something Childish but very Natural


Had I but two little wings,
And were a little feathery bird,
To you I'd fly, my dear,
But thoughts like these are idle things,
And I stay here.

But in my sleep to you I fly,
I'm always with you in my sleep,
The world is all one's own,
But then one wakes and where am I?
All, all alone.

Sleep stays not though a monarch bids,
So I love to wake at break of day,
For though my sleep be gone, 
Yet while' tis dark one shuts one's lids,
And so, dreams on.
(...)



igazából saját magamtól félek.
még akarom védeni magam tőle.
és őt is.

2012. május 22., kedd

semmiért egészen.


Szabó Lőrinc
Semmiért egészen


Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a 
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

2012. május 3., csütörtök

Barbitól.

"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."
Félsz tőlem, mert beléd ívódtam. 
a szád: a szám, kezed: kezem-
és érzed, percről percre jobban:
benned, ha sírsz, én könnyezem. 

Ó, hasztalan dobbant a lábad, 
s hiába morcolod szemed-
eszed úgyis hiába lázad:
örökre megsebeztelek.

-Végh György-