2013. március 15., péntek

volt valami abban a filmben. csak nem mindegy milyen zenét hallgatsz az utcán emberekkel találkozva. az én zeném nem egy francia híres zeneszerzőtől volt, némettől sem. de furcsamód megmosolyogtató volt- nem csak a szembejövők vagy elhaladók arcán, hanem az autó ablakán tovarohanó vízcseppben, a 'szélbekapott' csokispapirban, egy ottfelejtett csatban, az alágördülő büdös festékben, a márciusban lehullot hópehelyben. 


2013. március 2., szombat

don't you worry, don't you worry child...
azt hiszem az én egyszerű-elbonyolított lelkem sosem fogja megérteni, hogy ha a tengeren vihar van akkor a kabinból kibukdácsolva mégis miért szórja a napocska vakító sugarait a szemembe, elvakítva- tényfelismerés!
Promise?
aki fontos a fölött nem siklom el. én túlságosan gyerek vagyok még kihagyni a kellemes és csudiszép pillanatok elmulasztását. a tények meg... a tények idővel előgördülnek és arrébb gördíte(né)m őket. nem akarok előre számot vetni velük, az olyan mintha minden nap köszönnék neked, de egy árva kukkot sem mondok ezen kívül, le se szarnálak, majd... majd ha tényleg az utamba akadsz csak akkor akarlak észrevenni.
to build a lego house.
a ragyogás meg sosem (szokott el)tűn(ni)ik. nem tűnne. és ragyognak az álmok is, ha a hajó nem cseszik ki megint az emberrel.

2013. február 14., csütörtök

gerinc.


Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

(…)
(József Attila)