nem tudom érdemes-e, hogy dőljenek belőlem a szavak, mert valószínűleg a tátongó űrt úgy sem lennének képesek betölteni.
annyi minden történt az utóbbi egy hónapban, de úgy érzem nem szükséges, hogy maradjon róla írásos feljegyzés, elég ha az a sok szép pillanat bevésődik az agyamba és időnként elmosolygom magam rajtuk. bár az tény, hogy nem tudom mindet megjegyezni... lehet, hogy majd "álmaimban Amerika visszainteget" és be-be ugrik majd valami. de megelégszem azzal a pár képpel, ami megmaradt belőle + az emberek arcával és a helyzetek felidézésével.
kár, hogy nem tudom élvezni az emberek társaságát és így csak megjátszom az egészet...
viszont tény, hogy hihetetlen szép volt, de könnyek nélkül nem úszom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése