ismét megtelt a szívem zavarodottsággal. ismét van bennem egy csomó kérdés. szeretem a kérdéseket. :)
de a válaszokat még inkább szeretem.
vajon tényleg az a rendeltetésünk, amit csinálunk? vajon tényleg mi irányítunk vagy csak szeretnénk?
vagy csak Valaki hagyja, hogy azt higgyük, hogy kezünkbe vettük az életünket. És mi ezt vakon belátjuk és nem is próbálunk árral szemben úszni.
minden esetre, mi, emberek mindent megteszünk azért, hogy megtanuljunk úszni, és ha egyszer bekerültünk a posztrángárba, keveseknek van meg az a bátorsága, hogy elszakadjon a "falkától" és a saját útját járja.
de ha megpróbálja, biztos, hogy a spontaneítás által emberfelettit tapasztalhat.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése