2013. március 26., kedd

{!?!?!?!?!?!?!??!}






vele akarok lenni, vele akarok aludni, vele akarok ébredni, vele akarok álmodni.

2013. március 20., szerda

Madrapur

csak most kezdtem bele és máris vége szakadt. keservesen keresem a kapaszkodót a sötétben, valamit, ami nyomot hagy róla számomra, hogy újra ráakadjak. de vége... túl gyorsan végighabzsoltam magam rajta és most elfogyott. elölről kezdhetem, de akkor- ismerve magam- ismét rohanás lesz, és pont ezekkel a kérdésekkel gubbasztok majd az ágyamon pillanatokig magamba roskadva. "ennyi volt?" 
róla akarok álmodni, vele akarok ébredni, benne akarok élni!
olvastam valahol, hogy a cím ősi nyelveken Isten Országát jelenti, és ahogy ezen gondolkodom egyre több mozaikdarabka találja meg a helyét a történettel kapcsolatban. ez nem csak egy egyszerű személyiségtípusokat taglaló meg vitahelyzeteket rögzítő könyv volt. és hogy filozófus a bácsi- ez is rengeteg sok mindent tisztáz. 
le vagyok döbbenve. imádom ezt az érzést! az összes felvetés kavarog a fejemben és most érzem csak igazán a típusok rendeltetését. 
hmmm. csak állok és nem találok szavakat. "mi volt ez?" woow!


"A kis légy hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka."

"Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről."

"Különös, hogy életünk felét alvással töltjük, s hogy a másik félnek a fele is felejtés vagy vakság a jövőt illetően."

"Így jutunk el- fokról fokra, észrevétlenül- a halálunkig: többnyire csak álmodjuk, hogy élünk."

"Azzal vigasztalom magam, hogy sose érthetjük meg egészen azt, akit szeretünk. Nem mintha az illető rejtélyesebb volna, mint bárki más. Csak többet szeretnénk megtudni róla."

"...aki nem tudja igazolni a többi ember előtt, hogy ki, rögtön senkivé válik, elmerül a sok millió egyforma tömegben. Névtelenné válik, s ezzel, nem tudom, miért, szédítően közel kerül a halálhoz, mintha máris ott porladna valamelyik régi temetőben, s a neve olvashatatlanná kopott volna a sírkövön."

" - Azt hiszem, szeretem.
- Mikor lesz biztos benne?
- Amikor már elváltunk egymástól. "

"Arcát úgy viszem magammal, mint a világ összes szépségének csodálatos foglalatját. "


2013. március 17., vasárnap

csigamese

Felcsigázott állapotban csiga felvonóra ül.
 Csüng az inga, jobbra balra, mondja: "Idő! Rajta, rajta!"
Felvonója egyre baktat. Elér ő még? Haj haj, haj haj.
Útja hosszú és izgalmas. Majd ha túl van rajta, csiga papa várja haza.
Felvonója tovább halad. Színbuborék rajta akad.
Színe java rajta marad, így a csiga haza baktat.
Szórja színét egyre-másra, hol az egyre, hol a másra.
Haza érve színét veszti, csiga papa ordít: "Eszti!
Miért nem szóltál hol a házad? Ez után majd hordja hátad!"
Eszti szegény eszét veszti, egyre másra törli, festi,
de a festék disznó fajta, nem fogy el mint víz a zajban.
Csiga törli könnybe lábad', szeme sarka kutat, várva.
Csiga papa mérgét veszti, nem üldözi többé Esztit.
Csend van már a csiga tanyán, 
csiga papa házában vár, kérné ő az esti nyugtát.
Eszti szíve nyugtát nyújt a megtévelyült állapotnak,
maga viszont nyugtot nem lel, házában vár néma csendbe'. 

2013. március 15., péntek

volt valami abban a filmben. csak nem mindegy milyen zenét hallgatsz az utcán emberekkel találkozva. az én zeném nem egy francia híres zeneszerzőtől volt, némettől sem. de furcsamód megmosolyogtató volt- nem csak a szembejövők vagy elhaladók arcán, hanem az autó ablakán tovarohanó vízcseppben, a 'szélbekapott' csokispapirban, egy ottfelejtett csatban, az alágördülő büdös festékben, a márciusban lehullot hópehelyben. 


2013. március 2., szombat

don't you worry, don't you worry child...
azt hiszem az én egyszerű-elbonyolított lelkem sosem fogja megérteni, hogy ha a tengeren vihar van akkor a kabinból kibukdácsolva mégis miért szórja a napocska vakító sugarait a szemembe, elvakítva- tényfelismerés!
Promise?
aki fontos a fölött nem siklom el. én túlságosan gyerek vagyok még kihagyni a kellemes és csudiszép pillanatok elmulasztását. a tények meg... a tények idővel előgördülnek és arrébb gördíte(né)m őket. nem akarok előre számot vetni velük, az olyan mintha minden nap köszönnék neked, de egy árva kukkot sem mondok ezen kívül, le se szarnálak, majd... majd ha tényleg az utamba akadsz csak akkor akarlak észrevenni.
to build a lego house.
a ragyogás meg sosem (szokott el)tűn(ni)ik. nem tűnne. és ragyognak az álmok is, ha a hajó nem cseszik ki megint az emberrel.