Madrapur

csak most kezdtem bele és máris vége szakadt. keservesen keresem a kapaszkodót a sötétben, valamit, ami nyomot hagy róla számomra, hogy újra ráakadjak. de vége... túl gyorsan végighabzsoltam magam rajta és most elfogyott. elölről kezdhetem, de akkor- ismerve magam- ismét rohanás lesz, és pont ezekkel a kérdésekkel gubbasztok majd az ágyamon pillanatokig magamba roskadva. "ennyi volt?" 
róla akarok álmodni, vele akarok ébredni, benne akarok élni!
olvastam valahol, hogy a cím ősi nyelveken Isten Országát jelenti, és ahogy ezen gondolkodom egyre több mozaikdarabka találja meg a helyét a történettel kapcsolatban. ez nem csak egy egyszerű személyiségtípusokat taglaló meg vitahelyzeteket rögzítő könyv volt. és hogy filozófus a bácsi- ez is rengeteg sok mindent tisztáz. 
le vagyok döbbenve. imádom ezt az érzést! az összes felvetés kavarog a fejemben és most érzem csak igazán a típusok rendeltetését. 
hmmm. csak állok és nem találok szavakat. "mi volt ez?" woow!

"A kis légy hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka."

"Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről."

"Különös, hogy életünk felét alvással töltjük, s hogy a másik félnek a fele is felejtés vagy vakság a jövőt illetően."

"Így jutunk el- fokról fokra, észrevétlenül- a halálunkig: többnyire csak álmodjuk, hogy élünk."

"Azzal vigasztalom magam, hogy sose érthetjük meg egészen azt, akit szeretünk. Nem mintha az illető rejtélyesebb volna, mint bárki más. Csak többet szeretnénk megtudni róla."

"...aki nem tudja igazolni a többi ember előtt, hogy ki, rögtön senkivé válik, elmerül a sok millió egyforma tömegben. Névtelenné válik, s ezzel, nem tudom, miért, szédítően közel kerül a halálhoz, mintha máris ott porladna valamelyik régi temetőben, s a neve olvashatatlanná kopott volna a sírkövön."

" - Azt hiszem, szeretem.

- Mikor lesz biztos benne?

- Amikor már elváltunk egymástól. "

"Arcát úgy viszem magammal, mint a világ összes szépségének csodálatos foglalatját. "