Akita.

Az Akita a szamurájok kutyája volt, japánban az egészség és a jólét jelképe.
Csak akkor ugat, ha jó oka van rá. Természeténél fogva védi az otthont, nem is szabad kiképeztetni házőrzésre! Akiket vendégként üdvözöl, amikor a gazda otthon van, nem biztos, hogy szívesen lát, amikor nincs otthon senki. A kaput érdemes mindig zárva tartani.
Póráz nélkül csak védett, zárt területen szabad sétáltatni, a helyi törvények, eb-rendelet betartásával. Azonos nemű kutyákkal szemben az Akiták agresszívek lehetnek, viszont ellentétes nemű kutyákkal általában békésen élnek együtt, bár némely Akiták egyetlen kutyaként szeretnek élni.
Ha valaki több állatot, kutyát tart, biztosítson az Akita számára külön etető - és esetleg itató - edényt. Ügyelni kell, hogy amíg az Akita nem fogyasztja el az ételét, más állat, gyerek, vagy idegen ne mehessen a közelébe.
Azok az Akiták, amelyek nem gyerekek közelében nőttek fel, nem mindig tűrik meg azokat. Szeretik a gazdi saját gyerekeit, de idegen gyerekekkel szemben bizalmatlanok. Nem ildomos Akitát egyedül, felügyelet nélkül hagyni gyerekkel, még akkor sem, ha látszólag minden gyereket szeret. Az Akiták nem szeretik, ha cukkolják őket. Egyes gyerekek - és felnőttek - nem bánnak kedvesen az állatokkal, őket távol kell tartani az Akitától, melynek nagy mérete és vadász ösztöne veszélyeztetheti a biztonságukat.
Az Akitával nem érdemes farkas-szemet nézni, kiváltképp, ha az ember feje nincs magasabban, mint az Akita szeme. Idegenek ne öleljék meg, ne bizalmaskodjanak vele, e helyzetek agresszivitást válthatnak ki az Akitából.
A gazda családja számára az ő falkája! Időnként kihívást jelenthet a gazdának a vezető szerep megtartása. A fegyelmezés - nem verés! - formája a renitens viselkedés észlelése után azonnali, határozott tarkórázás, de gyakran elég az erőteljes szóbeli tiltó parancs is.
Az Akitát engedelmességre a gazdának kell megtanítani és nem szabad kiképző iskolába küldeni! Az engedelmességre nevelés erős összetartozást eredményez az Akitával. Nem szabad elfelejteni, hogy az Akiták rendkívül intelligensek, és mivel gyorsan tanulnak, hamar kezdenek el unatkozni is. Hatásosabbak a rövid kiképzési periódusok. Az Akiták rendkívül makacsak, és amikor már unják a gyakoroltatni kívánt mozdulatsorokat, némelykor egyszerűen elsétálnak. Ha valamelyik kiképzési módszer nem válik be, érdemes kipróbálni egy újabbat, olyat, amely legjobban illik a temperamentumához.
Az Akiták is kutyák, így ők sem rendelkeznek olyan rövid távú memóriával, mint az ember. Nem szabad órákkal a csínytevést követően fegyelmezni, mert nem képes kapcsolatba hozni a fegyelmezést azzal az incidenssel, amely esetleg jóval korábban történt. A fegyelmezéskor nem szabad a gazdának magához hívni a kutyát, mert ez arra ösztönzi, hogy a későbbiekben ne menjen a gazdihoz, ha hívja. Fegyelmezés során ne használja a kutya nevét! Arra kell törekedni, hogy az Akita a hívó-nevét a szeretettel, törődéssel, ne pedig a büntetéssel hozza kapcsolatba. A "gyere" parancs nagyon fontos, és egy napon életmentő lehet a kutya számára. Amikor az Akita gazdája hívó szavára a gazdájához megy, mindig szeretettel meg kell jutalmazni, dicsérni.
Az Akiták egyes alkalmakkor beszélnek! Olykor csak saját maguk szórakoztatására moroghatnak, motyoghatnak. Sok Akita "woo"-zik, amikor üdvözli gazdáját, vagy másokat, akiket szeret. Ezt az eleinte szokatlan hangot nem szabad morgásnak vélni, bár nem is hangzik ijesztően. Az Akita "woo"-ja kedves, aranyos megnyilvánulása hűségének, szeretetének. A legtöbb Akita szívesen cipel tárgyakat a szájában, ideértve a gazda kezét és csuklóját is. Csuklóján fogva vezeti a gazdit a kapuhoz, hogy sétálni menjenek, vagy a kekszes szekrényhez egy kis nassolás reményében.
Az Akiták rendkívül családcentrikusak és nem boldogok, ha családjuktól elkülönülten élnek. Ha egyedül marad a kertben, hiányozni fog egy társ és az unalom negatív magatartást eredményezhet.

Előnyei

* Erős és bátor
* Könnyen képezhető
* Elsőrangú házőrző
* Sokoldalú vadász és apportőr
* Jó temperamentumú
* Intelligens
* Nagyon hűséges, de csak gazdájához
* Feleslegesen nem ugat

lehangol(T).

vízhólyagos lett a kezem.
és ma havazott, amíg mi irtottuk a pimpót s a szúrós hecserlit az erdőn. és nem csiripeltek a madarak... helyette paint ball golyók záporoztak a túloldalon.

furcsamód tegnap a meccsek nem mérgesítettek fel, lehet mert eleve elfogadtam, hogy nekünk nincs esélyünk a heti egy órás edzésekkel és a gyatra létszámmal- mármint edzésen. még azt is megkockáztatom, hogy ez a csapat így együtt sosem fog funkcionálni, vannak emberek, akik össze vannak szokva, de van olyan is, akikkel sosem lehet ezt tenni. + miután kiütötték az összes átlövőnket meg voltunk halva- amíg fel nem fedeztük, hogy van beállósunk is.

fáj a bal kezem.

Ve'gre.

Végre tudok őszintén mosolyogni. őszintén. annélkül, hogy valami kétely merülne fel bennem. azt hiszem más hiányzott. és ehhez kellett az, hogy ne csak gondolkozzak, hanem halljam őt beszélni.

hagy'á'má!!

miért tudja mindenki más nálam jobban, hogy én mit akarok, basszus!?
pontosítok:
miért akarja mindenki megmondani nekem, hogy mi a helyes döntés?!

ismét WTF.

gyurma.

visszamenőleg elképesztő.

jó avagy rossz döntések sorozata? ha ne az érzelmeimre, akkor mire hallgassak, ha az eszem nem tudja mi van vele? miért hullámzik még mindig?! viszont szerintem lassan elválik, hogy ez volt-e a helyes döntés. csak… le kell nyugodjanak a bennem élő tűzhányók. de ezek nem veszélyes tűzhányók csak bizonytalanok. de milyen az már, hogy én mindig biztos vagyok magamban? dehogy vagyok én mindig biztos magamban! bennem is van sok dolog vagy sok döntés, amit sokszor megkérdőjelezek. és ez szerintem természetes is. és közel sem állok olyasmihez, hogy tudok mindent. püff neki. de legalább akkor tudom, hogy hányadán állunk és hogy miként vélekedik dolgokról, még ha nem is tud megemészteni belőlük párat. abban bár segített, hogy mire figyeljek oda ez után.

ez a hétvége olyan volt, mintha az egész rólam szólna, de olyan szinten, hogy valaki vagy rá vezetett vagy megállapította azt, hogy milyen vagyok én. sokszor igazán apró dolgokon tudok el- vagy kibukni. ez a „teszt” jó volt arra, hogy megtudjam a srácoknál meddig mehetek el, meddig bírják és mikor lépik fel a makacsságuk a bűntudatuk fölé. úgyhogy egy új oldalukat ismerhettem meg olyan szinten is, hogy én milyen szerepet játszok az ő életükben pia nélkül.

azt hiszem, hogy ha ez az egész nem így alakult volna akkor lett volna benne hazugság! de így korrektül el volt minden intézve és mindent megbeszéltek azok is akiknek konfliktusuk volt egymással, de olyanok is beleszóltak akiknek nem. és így volt a fasza!  tetszett az összes beszélgetés, meg a játék, a közvetlenségük. ha így első ránézésre nem is változott semmi, de szerintem a kapuk megnyíltak a másik fele és érezni lehet. volt egy beszélgetés, ami különösen tetszett és ideje volt végre megejteni. most már az én szívemben is nyugodtág van és maszk nélkül tudok őszintén mosolyogva felé fordulni. látszólag itt sem változott semmi, de bennem már nyugodtság van.

úgy érzem, mintha sok hónapi feszültség távozott volna belőlem a szombati éjszaka alatt. bár… ezt a mutatót nem lehet a zsebkendők arányával egyeztetni. de sebaj  nem esett rosszul az egész, hiányzott már, mert sokszor folytottam magamba. ez nem fájt. az fájt, amit láttam. az fájt, ahogy a BARÁTNŐK viselkednek egymással. az fájt, ahogy ordítottak egymásra. az fájt, hogy megbántották egymást. nagyon megbántották…és még az is fát kétszer, hogy volt, aki ezen nem is akart változtatni. azt hiszem… sokszor be kell látni, hogy nem nekünk van igazunk, még akkor is ha igazából nekünk van. tudom, hogy ez így hülyén hangzik, pláne az én szájamból, de bármilyen furán hangzik néha még én is képes vagyok erre. és hihetetlen jó, hogy nem okoztam valakinek még egy újabb tüskét.

úgy érzem, hogy most van időm egy olyan emberrel foglalkoznom, aki fontos nekem, aki egy nagyon nagyon jó barátom és sokszor elhanyagoltam… próbálok több időt tölteni vele, még ha.. csak telefonon is. annyit már érzek belőle, hogy hiányzott már, hogy valaki másképp lássa a dolgokat. és irtó jó újra vitázni valamiről!

„- Mi leszel ha nagy leszel?
- POM(köpködés) PI(köpködés)ER!”

nemtudom. én ezt érzem. és így bár elmondhatom. ha másképp nem.

Nem lehet valakit önző módon kisajátítani!?

ha átgondolod lehet, hogy nem is olyan súlyos. de... szerintem fontosabb az hogy magadba nézz, és félre tedd a saját igényeidet.

néha úgy érzem, hogy fölöslegesen mondom el, hogy én hogyan látom, mert nincs ez meghallgatva. egyik fülön be a másikon ki. hiába kéri a véleményem, mert úgysem ér az semmit. hajtja azt, amitől retteg és a többi kapu bezáródik, elfelejti, hogy nem egyedül van.

ha valakit szeretsz nem magadhoz akarod láncolni akarata ellenére, hanem képes vagy elengedni. szerintemmm.