gyurma.

visszamenőleg elképesztő.

jó avagy rossz döntések sorozata? ha ne az érzelmeimre, akkor mire hallgassak, ha az eszem nem tudja mi van vele? miért hullámzik még mindig?! viszont szerintem lassan elválik, hogy ez volt-e a helyes döntés. csak… le kell nyugodjanak a bennem élő tűzhányók. de ezek nem veszélyes tűzhányók csak bizonytalanok. de milyen az már, hogy én mindig biztos vagyok magamban? dehogy vagyok én mindig biztos magamban! bennem is van sok dolog vagy sok döntés, amit sokszor megkérdőjelezek. és ez szerintem természetes is. és közel sem állok olyasmihez, hogy tudok mindent. püff neki. de legalább akkor tudom, hogy hányadán állunk és hogy miként vélekedik dolgokról, még ha nem is tud megemészteni belőlük párat. abban bár segített, hogy mire figyeljek oda ez után.

ez a hétvége olyan volt, mintha az egész rólam szólna, de olyan szinten, hogy valaki vagy rá vezetett vagy megállapította azt, hogy milyen vagyok én. sokszor igazán apró dolgokon tudok el- vagy kibukni. ez a „teszt” jó volt arra, hogy megtudjam a srácoknál meddig mehetek el, meddig bírják és mikor lépik fel a makacsságuk a bűntudatuk fölé. úgyhogy egy új oldalukat ismerhettem meg olyan szinten is, hogy én milyen szerepet játszok az ő életükben pia nélkül.

azt hiszem, hogy ha ez az egész nem így alakult volna akkor lett volna benne hazugság! de így korrektül el volt minden intézve és mindent megbeszéltek azok is akiknek konfliktusuk volt egymással, de olyanok is beleszóltak akiknek nem. és így volt a fasza!  tetszett az összes beszélgetés, meg a játék, a közvetlenségük. ha így első ránézésre nem is változott semmi, de szerintem a kapuk megnyíltak a másik fele és érezni lehet. volt egy beszélgetés, ami különösen tetszett és ideje volt végre megejteni. most már az én szívemben is nyugodtág van és maszk nélkül tudok őszintén mosolyogva felé fordulni. látszólag itt sem változott semmi, de bennem már nyugodtság van.

úgy érzem, mintha sok hónapi feszültség távozott volna belőlem a szombati éjszaka alatt. bár… ezt a mutatót nem lehet a zsebkendők arányával egyeztetni. de sebaj  nem esett rosszul az egész, hiányzott már, mert sokszor folytottam magamba. ez nem fájt. az fájt, amit láttam. az fájt, ahogy a BARÁTNŐK viselkednek egymással. az fájt, ahogy ordítottak egymásra. az fájt, hogy megbántották egymást. nagyon megbántották…és még az is fát kétszer, hogy volt, aki ezen nem is akart változtatni. azt hiszem… sokszor be kell látni, hogy nem nekünk van igazunk, még akkor is ha igazából nekünk van. tudom, hogy ez így hülyén hangzik, pláne az én szájamból, de bármilyen furán hangzik néha még én is képes vagyok erre. és hihetetlen jó, hogy nem okoztam valakinek még egy újabb tüskét.

úgy érzem, hogy most van időm egy olyan emberrel foglalkoznom, aki fontos nekem, aki egy nagyon nagyon jó barátom és sokszor elhanyagoltam… próbálok több időt tölteni vele, még ha.. csak telefonon is. annyit már érzek belőle, hogy hiányzott már, hogy valaki másképp lássa a dolgokat. és irtó jó újra vitázni valamiről!

„- Mi leszel ha nagy leszel?
- POM(köpködés) PI(köpködés)ER!”