2011. május 18., szerda
nem igazán tudom mit kezdjek az egész helyzettel.
azt hiszem abba hagyom a rohangászást. nem csak azért, mert amerre megyek beléd ütközök és feldöntesz és irtó erős lökésed van. nagyon fáj. a nyoma sosem látszik, csak a bőröm alatt mérgez. azért is hagyom abba, mert nem tudom merre futhatnék már. minduntalan fellöksz. még nem kell sírnom. annyira nem fáj még. szeretnék segíteni neked, szeretném megmutatni hogyan kell a barátodnak segítő kezet nyújtani, de félek, hogy nem emlékszel már. rá. beletemetkeztél a problémáidba és nem engedsz be. pedig nekem így jobban fáj....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése