én.mindig.ott.vagyok.
én.sosem.vagyok.fáradt.hozzá.
2013. április 26., péntek
2013. április 13., szombat
hirtelen nem vágytam másra csak a házra, amit megálmodtam és a társra, akivel együtt kitölthetem, ahol lelkünk egybe fonódhat az örökkévalósággal. nem vágyom az emberek hangjára, nem vágyom rá, hogy visszazökkenjek a káprázatba, ahol a legtöbbjük él.
ha elengedem az egót találkozhatom a világ összes madárfüttyével, az esti szellő hűvösségével, a kései nap utolsó sugaraival. és talán majd akkor külső szemlélőként vizsgálhatom az életet, anélkül, hogy megjelennének a szokásos ítéletek, amik körberajonganak mindannyiunkat. sokszor menekülnék, de nincs hová-mindenhol ott vannak. vagy a bátorságom állít meg benne.
elfogadtam a minduntalan körülölelő távolságot, de a föl-föltörő szomorúság nem hagyja, hogy lubickolhassak a bizonyosságomban. ha elfogadom-kizökkent. ha felkutatom-ámít.
Böjte atya a bizalomról prédikált. bízom az álmaimban, mégis ha gyengébb pillanatomban gondolok rájuk elcsuklik a hangom és könnybe lábad a szemem. ha erős vagyok és elérhetőnek látom a célt, amit befutni szeretnék hiszem, hogy elérem a célom. nem vagyok mégis elfogult?
így, a tenyerébe adom én is a kezem és felajánlom Neki a bizalmatlanságomat, hogy vezessen azon az úton, ami elvezet az álmaimhoz, és ezt tegye úgy, hogy közben bízzak benne.
ha elengedem az egót találkozhatom a világ összes madárfüttyével, az esti szellő hűvösségével, a kései nap utolsó sugaraival. és talán majd akkor külső szemlélőként vizsgálhatom az életet, anélkül, hogy megjelennének a szokásos ítéletek, amik körberajonganak mindannyiunkat. sokszor menekülnék, de nincs hová-mindenhol ott vannak. vagy a bátorságom állít meg benne.
elfogadtam a minduntalan körülölelő távolságot, de a föl-föltörő szomorúság nem hagyja, hogy lubickolhassak a bizonyosságomban. ha elfogadom-kizökkent. ha felkutatom-ámít.
Böjte atya a bizalomról prédikált. bízom az álmaimban, mégis ha gyengébb pillanatomban gondolok rájuk elcsuklik a hangom és könnybe lábad a szemem. ha erős vagyok és elérhetőnek látom a célt, amit befutni szeretnék hiszem, hogy elérem a célom. nem vagyok mégis elfogult?
így, a tenyerébe adom én is a kezem és felajánlom Neki a bizalmatlanságomat, hogy vezessen azon az úton, ami elvezet az álmaimhoz, és ezt tegye úgy, hogy közben bízzak benne.
2013. április 10., szerda
Cím: megtisztulás
Hideg zuhanyszerűen ultramélységekbe hatolsz hirtelen a föld legalsóbb rétegét súrolva. Akkorát esel az Egóban magában, hogy nyílhegy szakítja át a homloklebenyedet és könnyek gyűlnek a szemedbe. Nagy, dagadt kis szemetek. De csak pár másodpercig tart az egész, mint amikor közlik veled, hogy rákos vagy és hirtelen kétségbe esel. Aztán még egyszer bedugod az ujjad a zuhany alá- szinte éget annyira hideg-, aztán belépsz az egész testeddel és tisztán látsz onnantól kezdve mindent. Hallgatod a madár csiripelést egybefolyva a patakcsobogással és felszárítod a könnyeidet, megkeményíted az elmédet és átadod magadat a tényeknek. Elemezni kezded mi mit jelenthet, és mi az a többlettudás amit te társítasz a szavak jelentése mellé. Utazni kezdesz és kompromisszumokat kötsz.
2013. április 1., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)