Hideg zuhanyszerűen ultramélységekbe hatolsz hirtelen a föld legalsóbb rétegét súrolva. Akkorát esel az Egóban magában, hogy nyílhegy szakítja át a homloklebenyedet és könnyek gyűlnek a szemedbe. Nagy, dagadt kis szemetek. De csak pár másodpercig tart az egész, mint amikor közlik veled, hogy rákos vagy és hirtelen kétségbe esel. Aztán még egyszer bedugod az ujjad a zuhany alá- szinte éget annyira hideg-, aztán belépsz az egész testeddel és tisztán látsz onnantól kezdve mindent. Hallgatod a madár csiripelést egybefolyva a patakcsobogással és felszárítod a könnyeidet, megkeményíted az elmédet és átadod magadat a tényeknek. Elemezni kezded mi mit jelenthet, és mi az a többlettudás amit te társítasz a szavak jelentése mellé. Utazni kezdesz és kompromisszumokat kötsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése