átlényegíti?!

A szokásos cécó. Csak kevésbé átlényegülten.
De tisztában vagyok vele, hogy az én hibám is volt csak azt nem értem miért nem éreztem bűntudatot miatta. Tény hogy amikor bocsánatot kértem a sírás folytogatott, de megálltam.
Azért szép volt...
DE hiányzott az a rajongás, ami az elmúlt években a hatalmába kerített... Olyan átlagos boldogság volt. Olyan mindennapi és ez szar volt.
Aztán jött az angyal. bontogatás. woaaa. meg minden. örültem neki, mert jelképes volt. egyrészről nem lepett meg. várható volt! másfelől meg qva jól esett! szükségem volt a Kishercegre, úgy érzem. :)
Aztán éneklés a két kisebb tesómmal. Szomszédok. Faggatózás. suli. tanulás egyetem. foaaa. jó volt. de nem volt szükségem rá. AKKOR nem. az utolsó "szomszédasszonnyal" viszont jót beszélgettem. pesztráltam a 3 hónapos lányát. na arra NAGYON szükségem volt! ahogy mondott nekem. és mosolygott. olyan sunyin féloldalasan- bár számára sokat nem jelenthet- de számomra abban a pillanatban rengeteg minden volt!
Aztán itthon. olvasás. 12-ig. aztán találkozás a lányokkal. "sék áp de heppinessz". ropogósan kacagás. mosolyog. vidámság. fél órát ülni mindenhol minimum! aztán a ködben elbújva 3-kor hazasétálni. és aludni.
Végkövetkeztetés: minek??! szép volt! :)