Sokszor annyi pangás van az életemben. és... azt hiszem, hogy ezért én vagyok a hibás. :)
És azt is hiszem, hogy ez főleg azért van, mert a bennem lakozó kérdésekre nem merem feltenni a választ.
szeretem a barátaimat, de néha félek, hogy elegük van abból, hogy folyton kérdezősködöm/mondok/ott vagyok. egyszóval belőlem. ezért inkább megóvom őket a fölösleges rágódásaimtól- ha tudom, hogy fölösleges miért csinálom?!- és nem kérdezek/ mondok semmit.
De tényleg. tisztában vagyok vele, hogy ebből a szempontból nagyon kellene változtassak az életfelfogásomon, ki kéne vonni belőle azt a sok örlődést, magát a gondolkodást, nem úgy maga a gondolkozás szintjén hanem az ellengondolkodás szintjén. "a saját magam elleniben". még én magam sem tudom megóvni magam mindentől. :) és nem is kell. ez ííííígy jó! csak ezt a józan gondolkodásommal is el kéne - jobban mondva el kell- fogadtassam.
akkor leonthatom a világom egy részét- a védekezővilágomét- és merhetek élni. akkor már nem csak remélhetek és szerethetek, hanem hihetek is.
és... olyan kevés ideje ismerem Őt. de... miért forog a világ máris körülötte?
hmmm. Mostanában mindenkiben ott van ez a forgó világ :))
VálaszTörléshát... nem éppen.
VálaszTörlésde nem tudom egyre gondolunk-e? :P ;))