Semmi különöset nem vártam ettől a naptól. azt sem mondhatom el, hogy különösebben vártam volna. furcsa, hogy mindenki meg van indulva, hogy "juuj, 18, milyen nagykorúnak lenni?"
hát mit tudom én!? ( /:) )
szerintem a nagykorúságot nem EZ a szám fogja eldönteni. kinek milyen az élete. mennyit tapasztal. hogyan fogod fel a dolgokat. hogy állsz hozzájuk. akkor nagykorú vagyok? - hogyne, de a gyermek bennem is él és tombol!
sosem szerettem a nagy felhajtásokat ezzel kapcsolatban. ezzel ellentétbe már az éjjel ezzel kezdődött. a télitúrán meglepetés. yess. de jó volt. az a sok kicsi. és ahogy énekeltek... aztán mindenkitől kaptam puszit. :) kb 20 puszi. hmmm. :) és az a kép. nem is kép. nem tudom mi az de ők CSINÁLTÁK és olyan szép! :)
aztán reggel az asztalon a szüleim ajándéka. azt hiszem. vagyis mostmár tudom. én is érzem. hogy milyen az mikor a szeretteid nincsenek melletted. én nem szoktam meghatódni. de ma kétszer is megtörtént velem.
meg aztán, hogy még meg is lepjen valaki. ez eszméletlen. köszönöm Zsombi. azt hiszem életem legszebb ajándéka volt!
boldogság-pironkodás-boldogság-várakozás-meglepettség-meghatódottság-fájdalom-sírógörcs-sírógörcs-sok meglepettség-1percre utáltam magam-még talán 3-ra is-bocsánatot akarok kérni tőlük-óriási meglepetés-aztán ki tudja még mit hoz az este...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése