csak egy pillanatra bóbiskoltam el. esküszöm, csak egy egészen ici-picit. egy pindurit. oly lágyan simogatott a napfény...
először a füzet fölött simogatta meg a bőröm. elvarázsolt.
aztán az arcomat kezdte el csiklandozni.
letettem a fejemet az ágy puha takarójára és éreztem, figyeltem minden rezdülését.
elvitt. átsuhant velem egy másik világba.
gyönyörű világ volt. óriási virágokkal. lágy szellő simogatással. zöld fákkal. kíváncsi, játékos fűszálacskákkal. kacagással. csilingeléssel. szépzenével. vele...
aztán más is csilingelt, és ez már kevésbé volt kellemes. kulcscsengés. egy ifjú kicsi lány kezében. nem volt rossz érzés a visszatérés a világból. ugyanabba a csodába ébredtem.
és már le is ment a nap...
majd holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése