home. surprise.

'ja kérem a sors nem habos kakaó'.

for you. for me

A new repassage. A new chance.
A new machine- a second love.
I have everything I can. 

So... I think, I'm happy for it.
So... I'm stalwart and... wait-and-see. :) 

When I'm in this state.

carpark.- funny :)

én változtam meg.az én egom ébredt fel.

- kocsit mosatni
- ruhát mosatni
- szőnyeget mosatni
- cipőt mosatni
- fényképet mosatni
- padlót mosatni
- felmosatni
- kimosatni

agyat mosatni

Némelyik embertársunkat könyv alakban kéne tartani, hogy időnként átlapozhassuk bizonyos fejezeteit.

Tökéletlen vagyok! Nem követem a divatot! A divat se kövessen engem! Nem kellenek a selyemcukor idillek! Igazi nőt akarok!

Vavyan Fable

m.m.k.

Magyar mozit Kolozsvárott? Tök jó! Magával ragadott a filmes moziélmény-vagy mozis filmélmény. Kedves volt a lelkemnek, egy csendes zug a város szívében, ahol egyedül lehetek az élménnyel.
http://www.filmtettfeszt.ro/

<3 másutt jár ez után, ha kijövök és megcsap a hideg dér. vajon ő mit érez; mit gondol; hol jár; nagyon fáradt;pihen-e eleget; hibáztam; jól csináltam; túl óvatos vagyok-ezzel rombolok?; vagy ne igyekezzek megelőzni semmit...; féltsem; ne féltsem; bírja; nem bírja; fog panaszkodni; nem fog panaszkodni; bántja valami; teljesen jól van-kábulat.

-a törvény-

Ma este valami fontosat kell megtanulnod, Cornelius. Senki sem lehet mesterré, amíg meg nem értette a dolgok igazi természetét, a törvényt, hogy mindenkihez csak a saját módján lehet hozzáférni és csakis befogadóképpességének mértékéig. Ahol nincs hely, oda hiába akarod beerőszakolni a világ legnagyobb, legboldogítóbb kincseit. 

Vörös oroszlán- Szepes Mária

"Meg különben is, mi a rossebet jelent, hogy a tragédia ne ismétlődjön meg? Hogy a francba tudna meghalni valaki kétszer?"

Az amerikai fiú- Csepregi János

álmok.

DELETED.

so sweet :)

nincs mesebeli út három választási lehetőséggel- legalábbis én még nem értem el az utam során odáig-, de körös körül zöld fűszőnyeg borít be mindent, a leggyönyörűbb fák sorjáznak az út mentén, de nem tudok lelépni a poros útról. Nem találtam még meg a burkon a rést és kezdem azt érezni, hogy nem is akarom. Valahogy belevesztem a semmiségbe, előre nézek és visz a lábam. keresem önmagam és feladtam valamit. Még nem tudom mi az. Változtatni akarok, de az érzés nem jön a felszínre, csak pusmog valahol mélyen.
"Vár reám sok sűrű erdő, vár reám a zöld határ".  Beleborzongok a csendbe, és értékelem minden egyes percét, amit vele tölthetek. Ő az egyetlen segítségem, ő a tisztítótüzem.

Alszik a hóban a hegy, a völgy;hallgat az erdő,hallgat a föld.
Mikor legutóbb jártam itt,nyár nyitogatta pipacsait,
a nyár nyitogatta,temette az ősz;és volt, aki vesztett,és nincs, aki győz.Lombnak, virágnak nyoma sehol,fekete csontváza fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is,az a törékeny tündéri dísz,
mit rájuk aggat éjszaka fehér kezével a zuzmara.
Alszik a hóban a hegy, a völgy,hallgat az erdő,hallgat a föld.
Egyszerre mégis rezzen a táj:hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala,vígan, szaporán,mint éles fuvola.
Az a fuvolása Nyitnikék!Már kezdi is újra az énekét:
kék füttyre mindig'kvart' lefelé:nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,szívnek és tavasznak nyílni kék!
Nyitni, de - nyitni,de - nyitni kék!Fütyülöm én is énekét.
Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék!Fütyül és elszáll a Nyitnikék.
Nyitni kék! –fütyülök utána s nézek az eltűnőmadárra.
Nyitni kék, fütyülöm,nyitni kék,hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár,aki sírja, de bírja,ami fáj,
akinek tele rosszabb,mint az enyém,és aki mégis csupa remény.
Nyitni kék, indulok,nyitni kék,fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy,tudom, mire gondola néma föld.
Ő volt a szája,a Nyitnikék,elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét,kinyitotta a föld örök szivét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,nyitni kék –Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

(Szabó Lőrinc) 

tarthatatlan tűzforróság.

én.mindig.ott.vagyok.
én.sosem.vagyok.fáradt.hozzá.

hirtelen nem vágytam másra csak a házra, amit megálmodtam és a társra, akivel együtt kitölthetem, ahol lelkünk egybe fonódhat az örökkévalósággal. nem vágyom az emberek hangjára, nem vágyom rá, hogy visszazökkenjek a káprázatba, ahol a legtöbbjük él.
ha elengedem az egót találkozhatom a világ összes madárfüttyével, az esti szellő hűvösségével, a kései nap utolsó sugaraival. és talán majd akkor külső szemlélőként vizsgálhatom az életet, anélkül, hogy megjelennének a szokásos ítéletek, amik körberajonganak mindannyiunkat. sokszor menekülnék, de nincs hová-mindenhol ott vannak. vagy a bátorságom állít meg benne.
elfogadtam a minduntalan körülölelő távolságot, de a föl-föltörő szomorúság nem hagyja, hogy lubickolhassak a bizonyosságomban. ha elfogadom-kizökkent. ha felkutatom-ámít.
Böjte atya a bizalomról prédikált. bízom az álmaimban, mégis ha gyengébb pillanatomban gondolok rájuk elcsuklik a hangom és könnybe lábad a szemem. ha erős vagyok és elérhetőnek látom a célt, amit befutni szeretnék hiszem, hogy elérem a célom. nem vagyok mégis elfogult?
így, a tenyerébe adom én is a kezem és felajánlom Neki a bizalmatlanságomat, hogy vezessen azon az úton, ami elvezet az álmaimhoz, és ezt tegye úgy, hogy közben bízzak benne.

Cím: megtisztulás

Hideg zuhanyszerűen ultramélységekbe hatolsz hirtelen a föld legalsóbb rétegét súrolva. Akkorát esel az Egóban magában, hogy nyílhegy szakítja át a homloklebenyedet és könnyek gyűlnek a szemedbe. Nagy, dagadt kis szemetek. De csak pár másodpercig tart az egész, mint amikor közlik veled, hogy rákos vagy és hirtelen kétségbe esel. Aztán még egyszer bedugod az ujjad a zuhany alá- szinte éget annyira hideg-, aztán belépsz az egész testeddel és tisztán látsz onnantól kezdve mindent. Hallgatod a madár csiripelést egybefolyva a patakcsobogással és felszárítod a könnyeidet, megkeményíted az elmédet és átadod magadat a tényeknek. Elemezni kezded mi mit jelenthet, és mi az a többlettudás amit te társítasz a szavak jelentése mellé. Utazni kezdesz és kompromisszumokat kötsz.

{!?!?!?!?!?!?!??!}

vele akarok lenni, vele akarok aludni, vele akarok ébredni, vele akarok álmodni.

Madrapur

csak most kezdtem bele és máris vége szakadt. keservesen keresem a kapaszkodót a sötétben, valamit, ami nyomot hagy róla számomra, hogy újra ráakadjak. de vége... túl gyorsan végighabzsoltam magam rajta és most elfogyott. elölről kezdhetem, de akkor- ismerve magam- ismét rohanás lesz, és pont ezekkel a kérdésekkel gubbasztok majd az ágyamon pillanatokig magamba roskadva. "ennyi volt?" 
róla akarok álmodni, vele akarok ébredni, benne akarok élni!
olvastam valahol, hogy a cím ősi nyelveken Isten Országát jelenti, és ahogy ezen gondolkodom egyre több mozaikdarabka találja meg a helyét a történettel kapcsolatban. ez nem csak egy egyszerű személyiségtípusokat taglaló meg vitahelyzeteket rögzítő könyv volt. és hogy filozófus a bácsi- ez is rengeteg sok mindent tisztáz. 
le vagyok döbbenve. imádom ezt az érzést! az összes felvetés kavarog a fejemben és most érzem csak igazán a típusok rendeltetését. 
hmmm. csak állok és nem találok szavakat. "mi volt ez?" woow!

"A kis légy hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka."

"Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről."

"Különös, hogy életünk felét alvással töltjük, s hogy a másik félnek a fele is felejtés vagy vakság a jövőt illetően."

"Így jutunk el- fokról fokra, észrevétlenül- a halálunkig: többnyire csak álmodjuk, hogy élünk."

"Azzal vigasztalom magam, hogy sose érthetjük meg egészen azt, akit szeretünk. Nem mintha az illető rejtélyesebb volna, mint bárki más. Csak többet szeretnénk megtudni róla."

"...aki nem tudja igazolni a többi ember előtt, hogy ki, rögtön senkivé válik, elmerül a sok millió egyforma tömegben. Névtelenné válik, s ezzel, nem tudom, miért, szédítően közel kerül a halálhoz, mintha máris ott porladna valamelyik régi temetőben, s a neve olvashatatlanná kopott volna a sírkövön."

" - Azt hiszem, szeretem.

- Mikor lesz biztos benne?

- Amikor már elváltunk egymástól. "

"Arcát úgy viszem magammal, mint a világ összes szépségének csodálatos foglalatját. "

csigamese

Felcsigázott állapotban csiga felvonóra ül.

 Csüng az inga, jobbra balra, mondja: "Idő! Rajta, rajta!"

Felvonója egyre baktat. Elér ő még? Haj haj, haj haj.

Útja hosszú és izgalmas. Majd ha túl van rajta, csiga papa várja haza.

Felvonója tovább halad. Színbuborék rajta akad.

Színe java rajta marad, így a csiga haza baktat.

Szórja színét egyre-másra, hol az egyre, hol a másra.

Haza érve színét veszti, csiga papa ordít: "Eszti!

Miért nem szóltál hol a házad? Ez után majd hordja hátad!"

Eszti szegény eszét veszti, egyre másra törli, festi,

de a festék disznó fajta, nem fogy el mint víz a zajban.

Csiga törli könnybe lábad', szeme sarka kutat, várva.

Csiga papa mérgét veszti, nem üldözi többé Esztit.

Csend van már a csiga tanyán, 

csiga papa házában vár, kérné ő az esti nyugtát.

Eszti szíve nyugtát nyújt a megtévelyült állapotnak,

maga viszont nyugtot nem lel, házában vár néma csendbe'. 

or something went wrong?

volt valami abban a filmben. csak nem mindegy milyen zenét hallgatsz az utcán emberekkel találkozva. az én zeném nem egy francia híres zeneszerzőtől volt, némettől sem. de furcsamód megmosolyogtató volt- nem csak a szembejövők vagy elhaladók arcán, hanem az autó ablakán tovarohanó vízcseppben, a 'szélbekapott' csokispapirban, egy ottfelejtett csatban, az alágördülő büdös festékben, a márciusban lehullot hópehelyben. 

don't you worry, don't you worry child...
azt hiszem az én egyszerű-elbonyolított lelkem sosem fogja megérteni, hogy ha a tengeren vihar van akkor a kabinból kibukdácsolva mégis miért szórja a napocska vakító sugarait a szemembe, elvakítva- tényfelismerés!
Promise?
aki fontos a fölött nem siklom el. én túlságosan gyerek vagyok még kihagyni a kellemes és csudiszép pillanatok elmulasztását. a tények meg... a tények idővel előgördülnek és arrébb gördíte(né)m őket. nem akarok előre számot vetni velük, az olyan mintha minden nap köszönnék neked, de egy árva kukkot sem mondok ezen kívül, le se szarnálak, majd... majd ha tényleg az utamba akadsz csak akkor akarlak észrevenni.
to build a lego house.
a ragyogás meg sosem (szokott el)tűn(ni)ik. nem tűnne. és ragyognak az álmok is, ha a hajó nem cseszik ki megint az emberrel.

aww.

gerinc.

Tudod, hogy nincs bocsánat,

hiába hát a bánat.

Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,

hiába hull a könnyed.

Hogy bizonyság vagy erre,

legalább azt köszönjed.

(…)

(József Attila)

352

ez a Megfelelés csávó jól elcseszett valamit.

 az emberi elcseszettségre még rátett egy jókora lapáttal 

és most már minduntalan csak a sarokbaszorításra játszik. 

de élvezi!