2012. február 11., szombat

01,31,
"arra vágytam most, hogy ne csak rúgjam a labdát, hanem kívülről is nézzem vágyakozva."{Ottlik Géza. Iskola a határon.}
egy hete. 
én sem akartam senkit keresni a helyére... de aztán jött (név nem meghatározott) és már nem is érdekelt, hogy hol volt az a hely. nem volt kit pótoljon.
A. mondta.  
csak a magányos emberek írnak. ( de a státus változik ha valaminek véget szakítasz? )
tegnap. este. 
igen, vannak nagy kibékülések. de amíg a makacsság nagyobb az akaratnál nincs miről beszélgetni.
ma. hajnalban. 
a kényszerű-őszinte kézmozdulatok burkolta áhított vágy.
ma. 18:41.
"Tudom, hogy vége lesz
Tudom, hogy vége van
Már akkor vége volt
Amikor beláttam, hogy:
Igazad volt, igazad van
Na ezt izzadtam ki magamból
Itt van, látod itt van
Nehéz volt, de most már könnyű
Szar lesz, de az is gyönyörű,
Ahogy elmész, nyugodtan menjél."(Kiscsillag)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése