2011. január 15., szombat

megemlékezés végett.

Olyan, mintha az utolsó pár napon csak így huss- végig szaladtam volna. és mégis annyi minden történik. és én mégis pozitívként élem meg az egészet. és ez fasza, mert már hiányzott!
főleg a tegnapi színi. végre voltak emberek, akik elmondták tényleg a véleményüket és nem csak a pozitívumaimmal bombáztak. jójójójó. :)
viszont nem gondoltam volna hogy mások úgy látnak, hogy amikor kell nem tudok komoly lenni. én úgy érzem, hogy tudok. de jó tudni. megjegyeztem!

aztán itt ez a lány... furcsa. csak négy hete nem láttam azt hiszem, de péntek este olyan volt, mintha nem is vele beszélnék... kezd megállni a talpán. eltűnt belőle az az ártatlanság. ás úgy érzem, hogy túlságosan is tapasztalt lett és okos. kiokosították. olyan, mintha kicsit elveszett volna úgy a minden között.

ás örülök, hogy van két iiiiiilyen jó barátnőm, akik megértenek engem és elviselnek.. :P úgy érzem, hogy ha van ember,akihez én kötődök akkor ők ketten azok.

ás örültem, hogy végre bulizhattam egyet. hiányzott már. és olyan spontán volt az egész. és viccesek voltak az emberek. és kedves volt a taxis bácsi. és jól esett a dicséret a tükörtojásokért. és ők is viccesek voltak. :P túrósborogatásostól. :P

és végül- azt hiszem immáron utolsó sorban- azt is el kell mondanom, hogy irtóra szerencsés vagyok, hogy ilyen szüleim vannak. nem tudom igazából milyennek kell lennie egy ideális szülőnek- kinek mi az ideális- de szerintem ők az álomszülők. és ide bőven belefér az, hogy néha nem úgy gondolkoznak mint én és ezért bennem düh alakul ki. de aztán el is száll. :D

most más nem jut eszembe... ?)

1 megjegyzés:

  1. Tényleg jó volt az a tojás :D Örülök hogy jól érezted magad... Gyere még :P

    VálaszTörlés