Teljes mértékben azon voltam, hogy az emlékezetembe véssek minden egyes szót, ami távozásom előtt hangzott el. A +-okat annyira nem is jegyeztem meg. A kacagás/mosolygás eleve az, nem igazán volt amit kezdjek vele, bár jól esett. Viszont igen, az elgondolkoztatott, hogy képes vagyok-e arra, hogy amikor pl. nagyon zaklatott lelkiállapotban vagyok és a sírás fojtogat akkor azt kint tudom-e hagyni? Minden esetre megpróbálom. :)
Aztán a koncentráció. Néha én is éreztem, sőt még lelkiismeretfurdalásom is volt. De ezután a tudatosulásnál tovább fogok menni és teszek is érte.
Örülök, hogy hallhattam.
"Joval proba, de olyan szarul vagyok... hiaba szeretem, ugyisz szar lesz... pedig ott vannak az emberk, de en mas valakit szeretek, rajtam nem segit semmi"
VálaszTörlésEs egyszer csak azon veszem eszre magam, hogy baszki de fasza minden... mert belepek a studioba, lekezelek mindenkivel, koszonok mindenkinek es mar is mas vilagban vagyok, mikozben azthittem hogy ez nem fog menni. S minden termeszetesen tortenik, proba kozepen veszem eszre h jaj de megvaltozott minden.
Aztan kilepek a studiobol, es... megint minden ramzuhan. Vagy olyan is van amikor uj erovel tavozok.
nekem is segít. de nekem nem megy ez a belépés pillanatában. idő kell.
VálaszTörlésde majd próbálkozni fogok. :)
Hogy ne menne... kicsit akarni kell:) nem nagyitsd fel a szenvedeseket:P mert lehet nem akkor mint amekkoranak latjuk
VálaszTörlésegy dolog látni és egy más érezni. tudom, hogy sokszor akarat kérdése. de ez olyan bonyolult... wáá. :P
VálaszTörlésma amúgy egész nap szerettem volna veled beszélni. de holnap remélem elkaplak. :)